Valami design stúdió megint ultapopuláris (emlékszünk a millió iPhone 5 mockupra?) témában álmodozott, szerintem nem annyira kreatívan és látványosan, de tutira felkapja őket minden mainstream tech blog, aminek következtében tényezővé válnak, és rengeteg zsíros megbízást kapnak. Annyira átlátszó már ez a séma, hogy meg is lep, hogy nem ignorálja az ilyesmit mindenki. Talán le kellene porolnom a 3D-s skilljeimet, és így én is szerezhetnék vagyont és hírnevet, muhaha.
A nyilván életképtelen koncepció ezúttal az Instagram Socialmatic Camera, vagyis az az álom, hogy a népszerű (én ugyan nem sok fantáziát láttam benne, néhány filter jó, de kevés van belőlük és unalmasak, a közösségi média hizlalta csak az egészet fel, illetve azáltal működik) Instagramból az azt bődületes pénzen megvevő Facebook (ugye Facebook mobil koncepciók is voltak) csináljon fizikai kamerát is, mert az olyan hipster dolog, ráadásul tudjon nyomtatni is drága tintával (szintén hipster dolog, ebbe az irányba is mozgott képzeletben az Instagram, de pont digitálisan, ráadásul a Polaroid-feltámasztós kísérlet sem tűnik egy sikertörténetnek, ahogy a Little Printer sem akar elrajtolni).
Mindezt ráadásul nem sok fantáziával tették, hiszen az Instagram ikonjából indultak ki, nyilván más úton nem is járhattak volna, de így meg az egész szimplán az ikon 3D-s renderje, itt-ott szintén fantáziátlanul megpiszkálva. Hozzáteszem, nekem a tetejétől okádnom kell, nyilván az olcsóság és retro érzet szellemében használtak ilyen fát imitáló műanyag textúrát, de szerintem nem nyerő, ráadásul teljesen elüt az Instagram ikontól is, ami műbőr hatású.
Amiért mégis betűt pazaroltam rá, hogy persze bennem is megvan a vágy egy efféle eszköz iránt, sőt szívesen fotóznék ismét Polaroiddal, ha nem lenne olyan kibaszott drága az utángyártott film, még a fekete-fehér is (szállítás nélkül is majdnem 800 forint egy kocka). Nem dobnám ki a Wifit és a digitális funkciókat sem, mert néha azok is jól jönnek, de az egész sok éve tartó, még meg nem valósított analóg fotózáshoz visszatérő nekibuzdulásomból (mely “feltaláló” irányokba is lekanyarodott, pl. tervezgettem félkomolyan hőnyomtatós kamerát, még a Little Printer előtt, igaz úgy sem saját kútfőből, a Game Boy Printer által inspirálva) úgy tűnik, mégis az lesz a leginkább költséghatékony megoldás, ha veszek sima analóg filmet az egyik régi LOMO kamerámba (ez legalább meg is van, nem kell beszerezni). Régen tettem ilyet, és lassacskán biztosan megszűnik az analóg film árusítása és előhívása ilyen kisebb helyeken (idővel nagyvárosokban is talán), de azt hiszem, jelenleg még semmi akadálya (a külföldről komplikáltan, drága szállítással rendelhető instant filmmel szemben) nincs a dolognak.
